Hiába dőltek sorra a rekordok a Christie's novemberi impresszionista és modern aukcióján - négy kép kelt el 30 millió dollár fölött, 24 pedig átugrotta a tízmillió dolláros határt -, az eredményeket értékelők figyelmeztetnek annak esélyére, hogy a másfél évtizede hizlalt léggömb esetleg kipukkadhat. A 350 millió dollár értékű - jutalékokkal együtt 473 milliós - forgalomról megjegyezték: ez csak a legalacsonyabb elvárás volt.
Ideje, hogy a piac felébredjen, és korrigálja az utóbbi évtized túlzásait - siettek kommentálni a szakértők az eseményeket New Yorkban, amikor a Sotheby's - a Criestie's rendezvényét egy nappal követő - aukcióján a minimumáron sem akadt vevő Van Gogh 1890 júliusában, közvetlenül a halála előtt festett Búzamező című képére. Az eladók 28-35 millió dollár közötti összeget reméltek, ám a licit már 25 milliónál elakadt.
Azt, hogy az árverésvezető személye mennyire fontos, a Phillips árveréséről szóló tudósításaikban sem mulasztották el kidomborítani a krónikások. Az emberek azért mennek a Christie's és a Sotheby's aukcióira, hogy közelről vegyék szemügyre, hogyan dolgozik a pénz. A Phillipshez azért is, hogy szórakozzanak. A kalapácsot ugyanis a műtárgypiac talán legszínesebb egyénisége, Simon de Pury tartja. Mintha csak egy koktélpartin lenne, úgy bűvöli a publikumot, ragyogó tekintettel, miközben felsőbbrendűsége felől kétséget nem hagyva vasmarokkal irányítja az üzletmenetet. Most ötvenmilliót kalapált össze magánszámaival, vicces svájci akcentussal, szellemes megjegyzésekkel biztatva a megtorpanó licitálókat, eladva a tételek több mint 90 százalékát. A társaság idei bevételei - 270 millió dollárral - csaknem megduplázták a múlt év összforgalmát.
A kritikusok az árazás túlzásait tették szóvá, kifejtve, hogy a mai befektetői hangulatban csak a reálisan értékelt művek keltik fel az érdeklődést. Nem a művészet iránti elkötelezettség, vonzalom diktál, hanem a pénz - hangoztatták, ami megfontoltabbá teszi a több mint egy évtizede euforikus hangulatban vásárló, az árakat egekig srófoló közönséget. Mindeközben a hagyományosan nagyvonalú amerikai vásárlók mellé - a gyenge dollár okán - egyre több vevő érkezik Európából, Ázsiából, és ez utóbbiak kritikusabban válogatnak.
A kedélyeket azonban nem is a bevételek elmaradása borzolta fel, hanem a Sotheby's vevőcsalogatóként bevált gyakorlata, miszerint sok esetben garanciát vállal az általa meghatározott becsérték alsó határára, függetlenül attól, végül is mennyiért, vagy egyáltalán elkel-e a műtárgy. Időzített bomba - minősítik a helyzetet a szakértők, akik a legutóbbi árverés kapcsán 153 és 240 millió dollár közé teszik az aukciósház ilyen kötelezettségeit. A forgalmi adatok alapján semmire sem lehet következtetni, mert az, hogy végül mennyit fizet ki a ház a beadóknak, nem publikus. Bennfentesek szerint a tételek 25 százalékát kitevő eladatlan anyag zöme garantált volt. Biztos értesülésként tették közzé, hogy két Van Gogh, valamint egy húszmilliós, viszszamaradt Braque (A visszhang) is garantált volt. Ha a legpesszimistább becslés a 240 milliós kötelezettségről igaz, akkor az árverés költségeire - a marketinget is beleértve - alig 30 millió maradt a társaság kasszájában.
A kérdés pedig ott lebegett a levegőben: mi lesz a kortárs árverésen, amelyen elemzők értesülése szerint a kalapács alá kerülő anyag 78 százalékára vállalt minimumár-garanciát a társaság? Ennek tükrében már érthető a piac reakciója. A Sotheby's részvényeinek árfolyama - amely augusztustól novemberig 45 százalékkal emelkedett, és a Wall Streeten októberben már 61 dollár fölött jegyezték - egyetlen nap alatt majd 40 százalékot zuhant, ami a ház perspektívái iránti bizalmatlanságon túl a piac kipukkadásától való félelmet is jelzi.
A baljós előjelek azonban nem zavarták a néhány nappal későbbi kortárs rendezvények közönségét. Rekordok dőltek meg mind a Christie's, mind a Sotheby's árverésén: az előbbi
|